Szabadka

Szabadka a Vajdaságban, Szerbia legészakibb részén a szomszédos Magyarország határa mellett terül el. A város Belgrádtól és Budapesttől is egyaránt kb. 175 kilométerre helyezkedik el. Történelmi források 1391-ben említik először Zabotka néven, noha ismeretes, hogy e térségben már sokkal korábban is létezett település. Szabadka sorsát sajátságos földrajzi helyzete, az Osztrák-Magyar Monarchia és a Török Birodalom határán való földrajzi fekvése határozta meg.

Gyorsan fejlődött és már 1864-ben kiépült az első vasútvonal, majd az első korszerű ipari létesítmények (1879), a Városi Könytár (1846), a színház (1854) és a város életében sok jelentős egyéb intézmény. Az első iskolát 1743.-ban nyitották, az első egyetemi kart 1920-ban alapították, az első orvos még 1770-ben érkezett városunkba. Az első sportegyesületet 1864-ben hozták létre, az első „mozgóképeket” pedig 1902.-ben mutatták be.

A várostól néhány kilométerre elhelyezkedő Palicsi tó ismert és igen szép kiránduló- és üdülőhely. A várost északról széles erdőségek övezik, melyek igazi élményt nyújtanak a természetet kedvelő turisták számára.

 A város és környező települései aktív kikapcsolódást nyújthatnak azoknak, akik a szeretnék pihenésüket a természetes környezetben, a világ zajától messze, de mégis komfortos körülmények között eltölteni.

Szabadka ma korszerű város, a közlekedés és a művelődés révén összeköttetésben áll minden európai országgal, a belgrádi és budapesti repülőtereken keresztül pedig az egész világgal. Lakosainak száma több mint 100.000. Három kultúra, a magyar, a szerb és a horvát-bunyevác találkozóhelye, ez és a szecessziós stílusban épült városközpont adja meg a város igazi hangulatát. Szabadka Észak-Bácska művelődési, oktatási, tudományos, gazdasági és sportközpontja

Látnivalók:

Városháza (szecessziós, 1912)
A város szimbóluma. Komor Jakab tervezte a magyar szecesszió jegyében számos népi motívumot felhasználva. Az épületet fafaragások, kovácsolt vas elemek, illetve Zsolnay kerámiák díszítik. Az épület tornya kilátóként, nyugati szárnya Városi Múzeumként szolgál. Az épület legjelentősebb terme, a nagyterem festett üvegablakokkal rendelkezik, melyek a magyar királyokat és uralkodókat mutatják be.

Népszínház (klasszicista, 1854)
Az épületet a szabadkai Skultéty János tervezte. A bejáratnál hat korinthoszi oszlop áll, melyekhez egy egyszerű fríz tartozik, amelyen a kétnyelvű: Narodno Pozorište/Népszínház felirat látszik. Az épületben magyar, szerb és horvát nyelvű előadásokat játszanak. Itt kezdte pályafutását Blaha Lujza.

Raichle-palota (szecessziós, 1904)
Raichle Ferenc építette családja számára, ma Képzőművészeti Találkozó, a kortárs képzőművészek háza. Az épületet gazdag, játékos díszítés, gazdag színkompozíció jellemzi. A homlokzat mellett, a beltér és az udvar is látványos.

Zsinagóga (szecessziós, 1902)
A Komor Marcell és Jakab Dezső tervezte épület a magyar szecesszió egyik legkiválóbb alkotása. Zsolnay kerámiák és terrakották, festett ablakok, szekkók díszitík az épületet. Mivel a szabadkai zsidóság száma csekély, alig éri el a félszázat, egyházi intézményként csak elvétve funkcionál.

Zöld-szökőkút (1985) és Kék-szökőkút (2001)
A város főterét és a Korzót ékesítő szökőkutak, amelyeket a szecesszió jegyében Zsolnay kerámiákkal díszítettek.